Fábián Fanni: A komolyzenei attitűdformálás befolyásoló tényezői és lehetséges színterei

Absztrakt: Az ifjúsági korosztály, a kultúrafogyasztás és a közművelődés hármasa minden korszakban figyelemre méltó vizsgálatnak bizonyul, ugyanis a folyamatosan változó körülmények, az aktuális politikai helyzetek, a külföldről érkező kulturális termékek állandóan alakítják ezt. A következő kutatási téma ennek egy szegmensét helyezi a középpontba, mégpedig olyat, amely kevésbé kerül ilyen mélyrehatóan a fókuszba a tudományos vizsgálatokban: a komolyzenei események, a komolyzene hallgatása iránt kialakuló magatartási forma, valamint az ebben szerepet játszó közművelődési intézményrendszer színtereire helyezve a hangsúlyt. Az empirikus vizsgálat elméleti összegzőjében ezek viszonya kerül feltérképezésre.

Abstract: The trio of youth, cultural consumtion and the operation of public cultural institutions and community centers is proving to be a remarkable research in all eras, as the ever-changing social conditions, current political situations and cultural products from abroad are constantly shaping this. The following research topic focuses on a segment of this, namely one that is less thorougly focused in scientific studies: to focus on classical music events, the behaviour of listening to classical music, and the operation of public cultural institutions and community center institutions involved in this. In the theoretical summary of empirical study, their relations is mapped.

A kutatási folyamatot és a tanulmány elkészítését a Nemzeti Művelődési Intézet Közművelődési Tudományos Kutatási Program Tudományos Diákköri munkát végzők számára alprogramja támogatta.

Az attitűd, a hozzáállás vagy magatartás egy intuíció, mely valamilyen konkrét cselekvésre készteti az embert. (Csapó: 2000) A komolyzenéhez fűződő hozzáállást befolyásolhatja a családi háttér, társadalmi státusz, a családban látott minta, az iskolai oktatás, illetve iskolán kívüli nevelési színterek, egyéb előzetes tapasztalatok, vagy éppen a kulturális és közművelődési intézmények. (Bakacsi: 2012; Janurik: 2007) A következőkben azok az aspektusok kerülnek előtérbe, melyek a zenei attitűdformáláshoz hozzájárulnak, tágabbtól az egyre szűkebb értelmezésekig.

Kultúra és kulturális globalizáció

A kultúrameghatározások esetében rengeteg különféle megközelítés létezik, melyek több esetben azonosulnak egymással, de tudományterületenként, kontextusonként eltérőek lehetnek. Raymond Williams (1965: 57-70) is három területre osztva határozta meg a kultúrát, mint kifejezést és mint jelenséget: a kultúra az emberiség és a társadalom tökéletesedésének állapotát vagy folyamatát jelenti, amelyek időtlen rendet alkotnak. Másrészt a kultúra az értelem és a képzelet műveinek összefoglaló neve, amely képes megtartani az ember tájékozottságát és gondolatait. Harmadrészt pedig tárgyiasítja a kultúrát, ahol a kultúra értékeket közvetít, jelentéstartalommal bír, például a művészeti és tudományágakban, intézményekben vagy az emberi magatartásban.

Bár a globalizáció, mint folyamat már évezredek óta jelen volt a társadalmakban, a 20. század utolsó harmadában végbemenő változásokat nem lehet a korábbiakhoz hasonlítani. Ekkor kezdett a kulturális termelés és fogyasztás globális rendszerré alakulni. (Bayer: 2002) A kulturális globalizáció egyik fő képviselője a média, mely az 1970-es évektől folyamatosan meghatározza a kulturális termelést és fogyasztást, elsősorban a nyugati, populáris kultúrák termékeit népszerűsítve. Az információs társadalom kialakulásával, a telekommunikációs eszközök fejlődésével és az internet megjelenésével pedig még több inger éri a társadalmat, mely általában egy homogenizált tartalommal bír, így elősegítette a tömegkultúra kialakulását és térhódítását. (Bayer: 2002)

Magaskultúra és tömegkultúra

Számtalan megközelítés létezik a magaskultúra és a tömegkultúra meghatározására, elkülönítésére. A 20. században eleinte a tömegkultúra, vagy más néven népszerű kultúra és annak termékeinek lealacsonyításán volt a fókusz, az öntudat, az önálló ítélet rombolásával (Horkheimer - Adorno: 1944), vagy mint a kulturális javak elpusztításával (Arendt: 1959) azonosították. Azonban a ’70-es és ’80-as években már nem a magaskultúra (vagy más néven elitkultúra) leegyszerűsített formáját, utánzatát vélték felfedezni bennük, hanem bár teljesen más jelleggel, de ugyanúgy értékes alkotásoknak tartották őket. (Wessely: 1998) A két fogalomkör határai az idők során folyamatosan változtak, hiszen ami például a történelem korábbi szakaszában populárisnak számított, ma már gyakran a magaskultúra részét képezi. Ha azonban lényegi ponton eltérne a két kultúratípus egymástól, nem változhatna megítélésük és besorolásuk az évtizedek, korszakok során. Így elsősorban az különbözteti meg őket egymástól, hogy milyen a fennmaradhatóságra való képességük, mely művek és alkotások képesek kiállni az idő próbáját. (Bárány: 2014)

A fogyasztói társadalom igényeinek változása hozzájárul ahhoz, hogy a népszerű kultúra és a magaskultúra eltávolodjon egymástól. Ugyanis bizonyos kulturális termékekhez csak bizonyos társadalmi réteg szereplői jutnak hozzá. Ezért a komolyabb művészeti ágak szubkultúrává alakultak ki és nem is képesek arra, hogy ezen túl nőjenek. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a kultúra eme szegmenseit csak azok fogyaszthatják, akik rendelkeznek azzal a képességgel, képzettséggel, mellyel képesek az alkotók és művészek által átadott módon felfogni és átélni a műveket. (Kapitány és Kapitány: 2009) Hanem érzéseket, saját gondolatokat tud kiváltani belőlük, melyek ha nem is minden esetben pozitív, de meghatározó élményeket tudnak nyújtani.A magaskultúra elemei alatt elsődlegesen a komolyzenét, a színházat, a képzőművészetet és a szépirodalomat értjük. (Kuti: 2009)

  

Szabadidő és kulturális fogyasztás a fiatalok szemszögéből

Először érdemes meghatároznunk, pontosan kiket is értünk ifjúság alatt. Akár csak a tömegkultúra-magaskultúra viszonyról, erről a fogalmi körről szintén sokféle megközelítés létezik, szociológiai, pszichológiai, biológiai, de területenként (pl. országonként) eltérő definíciókkal találkozhatunk ezzel kapcsolatban is. (Nagy et al: 2016; Andorka: 2006) Az Európai Unió Ifjúsági Stratégiája a 15-29 éves korosztályt nevezi fiataloknak (EU: 2009), azonban az empirikus kutatási részben a 18-29 évesekkel fogunk foglalkozni, ennek részleteit egy későbbi tanulmány fogja bemutatni.

Az utóbbi évtizedekben, különösen 1989-es magyarországi rendszerváltás után jelentős változások mentek végbe a kulturális fogyasztás, a kultúraközvetítés és a kulturális orientálódás kapcsán, melyet a korábban említett tényezők (kulturális globalizáció, magaskultúra-tömegkultúra határainak alakulása) mellett nagy mértékben meghatároznak a szabadidő és annak kereteinek változásai. (Fekete és Tibori: 2016)

A 2000-es években végzett ifjúságkutatások alapján a fiatalok egyre csökkenő érdeklődést mutattak az aktív szabadidős tevékenységek iránt, beleértve a a kulturális szféra, a magaskultúra és populáris kultúra különbözű területeit. A kulturális érdeklődés összefügg demográfiai jellemzőkkel, az életkorral és sajátosságaival. Az elitkultúra termékeit elsődlegesen az 50 év feletti korosztály, valamint a magasabb iskolai végzettséggel, például diplomával rendelkezők fogyasztják. Nemek arányát tekintve, elnőiesedés jellemzi szintén a színházi előadások, kiállítások, hangversenyek látogatóit. (Kuti, 2009) A filmek, mozik és könnyűzene világa iránti érdeklődés is csökkenést mutat be, pedig az internet térhódítása miatt a fiatalok könnyebben tudnak tájékozódni és hozzájuk férni. Bár élnek az új technikai vívmányok használatával, mégis egyéni és passzív aktivitásra használják őket elsődlegesen. Kevésbé preferálják vagy választják a társas, közösségi elfoglaltságokat, mely jellemző a kulturális tevékenységeikre is. (Bauer: 2011) A kultúra és közművelődés intézményeibe a szociálisan elszigetelt emberek, akárcsak a társadalomban valamilyen okból (területi, gazdasági hátránnyal rendelkező stb.) periférián szereplők nehezebben tudnak bevonódni. (Hunyadi: 2004; Kuti: 2009)

 

Művészeti nevelés és a köznevelési intézmények, mint attitűdformáló színterek

A művészet megélése alapvető emberi szükséglet, alkotásai pedig az egyik legrégebbi kifejezési módnak felelnek meg. (Váradi, 2010: NAT: 2020) A művészeti, azon belül a zenei nevelés intenzitását több tényező befolyásolhatja. Az emberi képességek fejlesztése, a nevelés, különösen gyermekkorban kiemelt jelentőséggel bír, melynek a szülő rendkívül fontos szereplője (Rousseau: 1997). A családi nevelés, a családi minta nagy mértékben tudja befolyásolni, hogy a gyermek az őt érő impulzusokat, például a művészetet és annak képviselőit hogyan ítéli meg. Rendkívül sokat számít, hogy egy szülő a gyermekével töltött időt milyen minőségben tudja eltölteni, énekel, vagy rajzol vele, megjelenik-e a kreativitás, a zene megismerése a mindennapjaiban. (Váradi: 2010)

A legfrissebb, 2020-ban megjelent Nemzeti Alaptanterv a köznevelés intézményeiben elsősorban az értelmi és érzelmi intelligencia egyensúlyának megteremtését és fejlesztését tűzi ki célul. Az esztétikai alapfogalmak megismerését, elsajátítását, az alkotómunka iránti szükséglet kialakulását tervezi előtérbe helyezni, valamint a zenehallgatást, mint tevékenység megszerettetését. (Váradi: 2020), figyelembe véve az életkori sajátosságokat és kognitív képességeket. A népzenétől és a magyar népdalkincs megismerésétől kezdve indul az út a zenei írás-olvasás elsajátításán át egészen a magasművészeti alkotások megismeréséig. A közös éneklés, zenélés a közösségfejlesztés egy rendkívül fontos típusa, melyben a gyerekek az elsajátított tudásukat (egy nem mindennapi tanulási környezetben (Deme: 1994, idézi Juniki: 2020) közösen tudják leképezni, egymáshoz alkalmazkodva, mégis kifejezve önmagukat, így egy közös, akár áramlatélményben tudnak részesülni. (Bang: 1980, idézi Juniki: 2020)

A közoktatásban a megismerés és a komolyzene között az énekórák jelentik a hidat, így a tantárgy kapcsán szerzett élmények jelentősen befolyásoljuk az attitűd alakulását. A gyerekeknek a zenei folyamatok aktív tagjaivá kell válniuk, ugyanis ez az aktivitás szükséges a zenei megismeréshez, befogadáshoz. (Bakacsi: 2012) Azonban jelenleg az egyik legnagyobb feszültségfaktorral rendelkező tárgynak minősül, mely gyakran párosul apátiával és érdektelenséggel is, így a legtöbb esetben kevésbé számít motiváló színtérnek. (Janurik: 2007) A köznevelés egy másik fontos intézménytípusa az alapfokú művészeti iskola, amelyek a konkrét zeneoktatási, -nevelési funkciója miatt sajátos kultúraközvetítő színtérnek is tekinthető.

A közművelődési intézményrendszer komolyzene-támogató szerepének értelmezése

A közművelődési intézmények a társas tevékenységek és a kultúra, a közösségi művelődés legfontosabb színterének számít. (Vitányi, 2004) A települési önkormányzatok kiemelt feladata a művelődéshez való jog és a kulturális élet szabadságának biztosítása. (Ponyi: 2015) Szakmai, infrastrukturális és személyi feltételek alapján több színterét különböztethetjük meg a közművelődés intézményeinek, azonban mindegyiknek elérhetőnek, nyitottnak kell lennie a közösségi tevékenységek, művelődő közösségek számára, elősegítve a kulturális értékteremtésüket. Lakosságszámukat figyelembevéve a településeknek közművelődési alapszolgáltatásokat kell ellátniuk, melyet az 1997. évi CXL. törvény fektet le. A hét alapszolgáltatást a következőképp értelmezhetjük a komolyzene és az ifjúsági korosztály dimenziójában:

• művelődő közösségek létrejöttének elősegítése, működésük támogatása, fejlődésük segítése, a közművelődési tevékenységek és a művelődő közösségek számára helyszín biztosítása: bemutatkozási, koncert-, próbalehetőség biztosítása a művészeti csoportok számára.
• a közösségi és társadalmi részvétel fejlesztése: gyerekek és fiatalok művelődésének segítése, lelki egészség megőrzését szolgáló, akár zenével kapcsolatos tevékenységek szervezése.
• az egész életre kiterjedő tanulás feltételeinek biztosítása: specifikusan a témára szabva iskolarendszeren kívüli folyamatos önképzés, önművelés, szakkörök, klubok alakításának lehetősége.
• a hagyományos közösségi kulturális értékek átörökítése feltételeinek biztosítása: helyi művészeti, zenei közösségek értékeinek tovább-örökítése (pl. fúvószenekarok öröksége).
• az amatőr alkotó- és előadó-művészeti tevékenység feltételeinek biztosítása: zeneművészeti foglalkozások létrejötte, előadóművészeti tevékenység gyakorlása.
• a tehetséggondozás- és -fejlesztés feltételeinek biztosítása: a művészetben kiemelkedő, hátrányos helyzetű fiatalok tehetségének kibontakoztatásához, fejlesztéséhez lehetőségek biztosítása.
• a kulturális alapú gazdaságfejlesztés: a helyi zenei örökséget kreatívan felhasználja a helyi gazdaságfejlesztéshez.

Az ifjúság szempontjából rendkívül fontos, hogy ezek az alapszolgáltatások, a település paramétereihez idomulva megfelelően megjelenjenek. Hiszen a közösségi, társadalmi bevonódás, az élethosszig tartó tanulás, a művészeti tevékenységek, a hagyományőrzés mind a gyermekek és a fiatalok sajátos fejlődéséhez ad hozzá, és igyekszik teret, valamint eseményeket biztosítani a közösségi művelődésükhöz. A kulturális életben való részvételüket, kultúrafogyasztásukat, jelen téma esetében a magaskultúra és azon belül a komolyzene termékeinek megszerettetését tehát nagy mértékben meghatározhatja, ha a település elegendő figyelmet fordít a fiatalok bevonására.

 

Összegzés

A kutatás elméleti hátterében először egy nagyobb, tág értelmezésből indul ki a gondolatmenet, a kulturális globalizáció ugyanis nagy mértékben meghatározta nem csak a 20., de a 21. század kulturális fogyasztását is. Az elnyugatiasodó termelés folytán egyre jobban előtérbe kerülnek a népszerű kultúra elemei, mely igényeket alkot és igényeket alakít, ezzel növelve a magaskultúra és a tömegkultúra képviselői közötti szakadékot. A fiatalok kultúrafogyasztását jelentősen meghatározza a családi minta, előzetes tapasztalatok, társadalmi státuszuk, illetve a tevékenységeikre az individualizmusra való hajlandóság jellemző. Kevésbé részesítik előnyben a társas tevékenységeket a szabadidejük eltöltésekor, így a közösségi művelődésben való részvételük gyakran falakba ütközik. A köznevelésnek kiemelt feladat a tudatos, zeneszerető gyermekek nevelése, fontos azonban a bizalmi, befogadó légkör létrehozása, kreatív módszertan alkalmazása, hogy élményszerű lehessen a zenetanulás, a klasszikus zenével való ismerkedés.

A települések kezében egy olyan eszköz áll rendelkezésre a közművelődési intézményrendszer szerepében, mellyel adott, hogy minél hatékonyabban és minél több, sokszínűbb lehetőséget kínáljanak a magaskultúra, a komolyzene megismertetésére. Azonban, hogy egy alap hajlandóság megfogalmazódjon bennük a műfaj hallgatásához és bevonódjanak az eseményeikre, nem elegendő csupán a kulturális szféra szegmenseire támaszkodni, hanem az elsődleges és másodlagos szocializációs színterekre is.

 

 

 

Felhasznált irodalom:

• 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről.
• 5/2020. (I. 31.) Korm. rendelet a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 17. sz. 406-412.
• Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése. Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére. (2009) Az Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel.
• Andorka, Rudolf (2006): Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris Kiadó.
• Arendt, Hannah (1959): Society and Culture. In: Jacobs, Norman (eds.): Culture for the Millions? Mass Media in Modern Society. Boston, Beacon Press. 48-49. p.
• Bang, Ruth (1980): A segítő kapcsolat – mint a személyes segítség alapja. Pszichológianevelőknek. Tankönyvkiadó, Budapest.
• Bakacsi Zita (2012): A zenei aktivitás mértéke és jellemzői serdülőkorban. Módszertani Közlemények. 52. évf. 1. szám 2-13. p. URL: http://acta.bibl.u-szeged.hu/29099/1/modszertani_052_001_002-013.pdf
• Bárány Zsolt (2014): Magasművészet és tömegkultúra: a nem létező értékkülönbség nyomában. In: Olay Csaba - Weiss János (szerk.): A művészettől a tömegkultúráig. Budapest, L’Harmattan Kiadó. 37-59. p.
• Bauer Béla (2011): A kulturális szemlélet spiráljai a magyar fiatalok kulturális és szabadidős szokásainak különbözőségei az ezredfordulón. In: Bauer Béla - Szabó Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék: ifjúság 2000-2010. Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. 221-247. p.
• Bayer József (2002): Globális média, globális kultúra. Magyar Tudomány. 47. évf. 6. szám 748-761.
• Csapó Benő (2000): A tantárgyakkal kapcsolatos attitűdök összefüggései. Magyar Pedagógia, 100. évf. 3. szám 343– 365.
• Deme Tamás (1994): Ami megtörténik, és ami van… : tanulmányok a művészetpedagógia és a művelődés köréből. Szent Gellért Egyházi Kiadó-Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest.
• Fekete Mariann – Tibori Tímea (2016): Az ifjúság szabadidő-felhasználása. In: Margón kívül - magyar ifjúságkutatás. 258-283. URL: http://www.ifjusagugy.hu/kotetek/Margon_kivul_2016_web.pd
• Horkheimer Max – Adorno, Theodore W. (1990): A felvilágosodás dialektikája. Budapest, Gondolat Kiadó.
• Hunyadi Zsuzsa (2004): A művelődési házak közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban. Budapest, Magyar Művelődési Intézet MTA Szociológiai Kutató Intézet.
• Janurik Márta (2007): Áramlatélmény az iskolai ének-zene órákon. Magyar Pedagógia, 107. évf. 4. sz. 295-320. URL: http://av.edia.hu/mped/document/Janurik_MP1074.pdf
• Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor (2009): A kultúra változása – változások kultúrája. In: Antalóczy Tímea – Hankiss Elemér – Füstös László (szerk.): (Vész)jelzések a kultúráról. Budapest, MTA PTI. 18-84. p.
• Kiss Endre (2007): Globalizáció és jövőkutatás. Új komplexitás és új tényszerűségek a két terület áthatásaiban. In: Magyar Tudomány. 168. évf. 9. szám 1136. p.
• Kuti Éva (2009): A kultúra iránti érdeklődés és kultúrafogyasztás alakulása a Nemzeti Médiaanalízis adatai alapján. In: Antalóczy Tímea – Hankiss Elemér – Füstös László (szerk.): (Vész)jelzések a kultúráról. Budapest, MTA PTI. 152-199. p.
• Nagy Ádám – Bodor Tamás – Dmokos Tamás – Schád László (2016): Ifjúságügy. Budapest: Enigma Kiadó.
• Ponyi László (2015): Kulturális jog – kulturális feladatellátás – kulturális alapellátás. Megjegyzések a kulturális alapellátás fogalom- és rendszerbeli megközelítéseihez. In: Kulturális Szemle, 2. 1. sz. 32-41.
• Rousseau, Jean-Jacques (1997): Emil, avagy a nevelésről. Papirusz Book, Budapest
• Váradi Judit (2010): Hogyan neveljünk értő közönséget a komolyzenének? Faculty of Humanities of the University of Jyväskylä, Jyväskylä
• Vitányi Iván (2004): A művelődési házak közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban – előszó. In: Hunyadi Zsuzsa (szerk.): A művelődési házak közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban. Budapest, Magyar Művelődési Intézet MTA Szociológiai Kutató Intézet. 7-13. p.
• Wessely Anna (1998): A kultúra szociológiai tanulmányozása. In: Wessely Anna (szerk): A kultúra szociológiája. Budapest, Osiris Kiadó. 7-27. p.
• Williams Raymond (1998): A kultúra elemzése. In: Wessely Anna (szerk.): A kultúra szociológiája. Budapest, Osiris Kiadó. 28-32. p.