Újvári Edit: Jelenkorunk jelképei – recenzió

Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: A mindennapi élet jelrendszereiről – Szocio-szemiotikai tanulmányok. Loisir Kiadó, Budapest, 2014. A jelen társadalmának szemiotikai kutatása sokkal bonyolultabb feladat, mint a tradicionális társadalmak jel-hagyományaira összpontosuló elemző munka – hangsúlyozta Voigt Vilmos a 2014. évi Könyvhét egyik szegedi programján. Valóban, az etnoszemiotika és a modernitás előtti korszakok kulturális reprezentációinak elemzése rögzített hagyományok és letisztult jelrendszerek mentén vizsgálódhat, míg az európai modernitás korszaka éppen a társadalmi szerkezetek és a kulturális hagyományok megváltoztathatatlanságába vetett hitet ingatta meg, megkérdőjelezve, fellazítva a több évszázados, stabilnak tűnő struktúrákat.

A gyors változások és a társadalmi mobilitások keretei között a jelrendszerek korábbi korszakoknál gyorsabb, látványosabb átalakulásai, átértelmeződései zajlanak, amelyben akár régebbi történeti korszakok jelrendszerei is új jelentéssel telítődhetnek, vagy akár töredékességükben átértékelődhetnek. Emellett távoli kultúrák hatásai is érvényesülhetnek – sok esetben felszínesen, szervetlenül, de jól érzékelhető jelhasználatokban. Mindez erőteljesen érvényesül Magyarországon a rendszerváltozás, az Európai Uniós csatlakozás, a globalizációs tendenciák következtében. Bár mindannyian érzékeljük e változásokat, a társadalomtudósok arra is kísérletet tesznek, hogy ezeket az összetett folyamatokat meghatározzák, rendszerezzék, elemezzék.

Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor a Loisir Kiadónál ez évben megjelent A mindennapi élet jelrendszereiről – Szocio-szemiotikai tanulmányok című tanulmánykötetében olyan, az utóbbi évtizedben készült írásaikat tették közzé, amelyekben éppen jelenünk társadalmának bizonyos, szemiotikai tekintetben megragadható jelenségeire fókuszálnak. Az MTA Szociológiai Kutatóintézetének keretei között végzett kutatásaik tehát – eddigi munkásságuk következetes folytatásaként és újabb egységeként – a saját társadalom vizsgálatára összpontosulnak, melyekből húsz tanulmányt válogattak be a kötetbe.

Tanulmányaik közül néhány elméleti irányultságú, amelyekből kirajzolódik egy következetes kutatói attitűd, amely szerint önmagunk, társadalmunk működésének megértése, „a saját társadalom kulturális antropológiai–szociológiai vizsgálata” a fő törekvésük. Ebben kulcsfogalommá emelik a szimbólumot és annak használatát, alkotását, azaz a szimbolizációt, amely minden társadalmi és kulturális jelenséget áthat, ezért a társadalom-elemzés meghatározó eszközének bizonyul. A Fejükre estek-e az istenek? avagy Emergencia és szimbólum című tanulmányukban olvashatjuk: „a szimbólum a társadalom kutatásának alapegysége.” A szimbólum elméleti meghatározásaiból (elsősorban a Szimbólumelemzés a saját társadalom antropológiai kutatásában, valamint A szimbólum arcai című tanulmányokból) egyértelműen kiderül, hogy a szerzők a kulturális antropológia számos irányzatában, de mindenekelőtt a 20. század második felében domináns, Victor Turner és Clifford Geertz nevével fémjelzett szimbolikus antropológiai irányzatban körvonalazódó szimbólumfogalom mentén, a kutatási témául választott jelenkor társadalmi folyamatait, mindennapi jelenségeit az olvasatok és interpretációk módszertanával kívánják felfejteni. Ugyanakkor a szimbólumvilág – mint a Peirce-i szemiotika társadalmi közmegegyezésből származtatott jelcsoportja – a szocio-szemiotikai vizsgálatok számára is kiváló terepnek bizonyul, hiszen a jelenkori, dinamikusan változó társadalomban jól megragadhatóak a tárgyakhoz, a nemzettudathoz, a modern mitológiákhoz, a vizualitás világában egyre dominánsabb dinamikus képekhez, az utca „beszédéhez” stb. kötődő jelentésváltozások, amelyek mögött az elemzések meg tudják ragadni a mindenkori társadalmi kontextust, azaz a pragmatikai dimenziót.

A szerzők konkrét témákra koncentráló, empirikus kutatásokat követő elemzéseire mindvégig jellemző a szimbólum-jelentések soktényezős voltának hangsúlyozása, a lehetséges értelmezési keretek egyidejű érvényességének elismerése – amely a társadalomtudományi kutatások, a kvalitatív módszertanok specifikuma. A szerzők a társadalomtudományi – köztük a kulturális antropológiai – iskolák, irányzatok, elméletek pluralitását hangsúlyozzák, amelyeket nem egymást kizáró, hanem különböző, de egyaránt érvényes elméleti keretként és módszertanként is lehet alkalmazni. Az „olvasatok szintézise” a cél, amelyhez számos eltérő irányzat elméleti eredménye, módszertana hozzájárulhat, az evolucionista Leslie White szimbólumkoncepciója éppúgy, mint Clifford Geertz interpretatív módszertana. Az elemzéseikben megnyilvánuló rugalmas elméleti kereteket jelzi, hogy a Globalizáció, individualizáció. modernizáció, urbanizáció és lakásmód Magyarországon című tanulmányuk tárgyszimbolika-elemzéseiben a Richard Dawkins-tól eredő kulturális mém-fogalmat is alkalmazzák. A strukturalizmusból ismert, bináris oppozíciókon alapuló rendszer szolgáltat elméleti keretet Az utazás, mint szociális státuszbeli változás szemiotikai jelei című tanulmányukban a szociális státuszváltás vizuális jeleinek elemzései számára, többek között a rend–rendetlenség, a bőség–hiány, a kényelem–kényelmetlenség, az exluzivitás–tömeglét ellentétpárjai mentén.

A tanulmányokban (különösen a Tárgyak szimbolikája és a Modern mitológiák, A humor a kulturális antropológiában című írásokban) nyomon követhető a témák feldolgozási módszertana, a sokoldalú megközelítés, a rendszerezés és kategorizálás alapossága, majd erre épülve az értelmezés, a jelenségek elemzése. A hivatkozott tipologizáló rendszert, átvétel esetén (pl. Claude Lévi-Strauss gasztroszemiotikai elemzési hálóját A gasztronómiai érdeklődés szociokulturális okai, szemiotikai jelei c. tanulmányban), az elemzett témának megfelelően tovább gazdagítják. A Múzeumi katalógusok – a közelmúlt arcai és a Magyarság-szimbólumok idegenforgalmi kiadványok tükrében című tanulmányaikban a történettudat, országkép-imázs változásait, a közelmúltban történő hangsúlyeltolódásait a kiállítási installációk, a kép- és szöveg-elemek összehasonlító analízisei során bontják ki.

Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor tanulmánykötete – tematikájából és kutatási módszertanának interdiszciplináris jellegéből adódóan – a szemiotika, a kulturális antropológia, a művelődésszociológia, valamint az egyes elemzések konkrét tematikája (turisztika, reklám-marketing stb.) révén a felsőoktatás társadalomtudományi képzéseinek számos területén jól alkalmazható munka, megkerülhetetlen szakirodalom. Külön kiemelném az ELTE BTK kulturális antropológia képzés keretei között, 1996–2000 között zajló műhelymunka bemutatását. A Modern mitológiák című tanulmány ugyanis oktatásmódszertani tekintetben is tanulságos, hiszen az ismertetett programban a felsőoktatásban célravezető aktivizáló pedagógiai módszert (a hallgatók önálló témaválasztását, adatgyűjtését, feldolgozását és prezentációját) a tudományos eredményekből kiinduló elméleti bevezetés, a mitológia-kutatásokra épülő definiálási folyamat, és a jellegzetes mitikus szüzsék, típusok meghatározása, valamint a tradicionális és a modern kultúra mögött meghúzódó egyetemes emberi jelenségekre történő rávilágítás alapozza meg. Rendkívül ösztönző az a megközelítés, amely a modern mitológiák műhelymunka keretében történő vizsgálatában egyszerre oldja meg a jelenre koncentrálást és a hagyományok továbbélésének kutatását, az általános emberi és a jelen specifikumainak egymásra vetítését, és mindennek során a szaktudományi elméleti alapok (definiálás, kategorizálás) áttekintését egyéni tapasztalatokkal és kutatómunkával ötvözi.

A tanulmányokat általában szakirodalmi lista zárja, amelynek segítségével a szövegek hivatkozásai visszakereshetőek; egyedül az elsőként 2002-ben a Jelbeszéd az életünk 2. kötetben közölt Szimbólumelemzés a saját társadalom antropológiai kutatásában című tanulmány végéről hiányzik a szakirodalmi lista, és ezáltal a hivatkozási rend (amely az első megjelenésnél természetesen megtalálható).

Az emberi kultúra folyamatosan jelenlévő, ugyanakkor állandóan átalakuló folyamatainak elemzése önmagunk megértéséhez is közelebb visz. Ezért a korunk társadalom-szemiotikai jelenségei, folyamatai iránt érdeklődő olvasók számára is tanulságos, izgalmas olvasmánynak bizonyul Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor új kötete!

Újvári Edit