Kulturális Szemle
Kulturális Szemle a Nemzeti Művelődési Intézet Interdiszciplináris online folyóirata

Ihász Csilla: Balatonakali közösségei, balatoni közösségek. A közművelődés speciális helyzete a Balaton-parton


2022-06-30

Ihász Csilla: Balatonakali közösségei, balatoni közösségek. A közművelődés speciális helyzete a Balaton-parton

Absztrakt: A közművelődés speciális helyzetét kívánja megvilágítani tanulmányom egy konkrét balatoni kistelepülésen, Balatonakalin keresztül. A kistelepülés sajátosságait, a törvényben, rendeletekben foglalt kötelezettségeit összevetve a turisztikai elvárásokkal, rendezvényekkel meglehetősen kettős helyzet tárható fel. A nyári turisztikai szezont megtámogató magatartást, egy csendesebb, a közösségi művelődést előtérbe helyező közművelődés váltja fel, ennek anomáliái fogalmazódnak meg a törvény számbavételével párhuzamosan.

Hosszútávú tervem e témában, a tanulmányban érintett kérdésköröket érintő, empirikus jellegű – elsősorban kérdőíves kutatás – lebonyolítása, mely arra világít rá, hogy ez a kettősség mennyire nehéz, nem szokványos helyzetbe hozza a balatoni közművelődés szervezőit, biztosítóit. Jelen tanulmány eddig a pontig nem jut el, elméleti gyűjtéssel reflektál csak a tézisre.

 

Abstract: The aim of this study is to explore the special circumstances of community education program through the example of a genuine village by Lake Balaton, called Balatonakali. If we contrast the particularities and responsibilities of the village decreed by laws and regulations with the tourist requirements, we will discover that there is a dichotomy. The summer tourist season is followed by a quieter period which focuses on community centred education. We shed lights on these anomalies and the law requirements. My long term plans are to carry out an empirical, mainly survey based research that will highlight the difficulties the organisers will have to face because of those anomalies. This study has not come to that point yet, it will only reflect on the theme in theory.

 

A kutatási folyamatot és a tanulmány elkészítését a Nemzeti Művelődési Intézet Közművelődési Tudományos Kutatási Program Tudományos Diákköri munkát végzők számára alprogramja támogatta.

Balatonakali

Magyarország egyik legnagyobb természeti kincse a Balaton. A tó Közép-Európa legnagyobb édesvízű tava, fontos és kiemelt turisztikai célpont.

Balatonakali az északi partján helyezkedik el, Balatonfüred és Tihany, valamint Révfülöp és Badacsony között, ezen nagyobb települések közelségében. A falu rendkívül dinamikusan fejlődő, modern, élhető kistelepülés, idegenforgalmilag frekventált, kedvelt üdülőhely. 1950-ig a történeti Zala vármegyéhez, ma Veszprém megyéhez tartozó település. ( Hudák 1996:15) A Balatonfüredi kistérség része.

Balatonakali már az őskorban lakott volt, kedvező klímája, vonzó környezete miatt nagyon korán letelepültek területén. Az első írásos említések a XIII-XV. századból származnak. ( Hudák 1996:12) Az egykori halászfalu számos értéket hordoz magában. Akali arra a kis dombra épült, ahol ma a két templom áll, mellettük pedig a köznyelvben „főtérként” emlegetett pihenőhely található. Ennek a térnek közvetlen szomszédságában több műemlék ház hirdeti a Balaton-felvidék jellegzetes múltját nádfedeles, a tájegységre jellemző parasztházaival. Huszonöt műemlék épülete között a már említett lakóházakat, az evangélikus és katolikus templomokat, présházakat és egy kastélyt is számon tartanak. A településnek erős piarista múltja van, korábban a rend birtokában volt az ún. Pántlika kastély, mely napjainkban magántulajdon, és a mai „Művelődési Ház” - amely valójában csak közösségi színtér-, egykor intézőlakás volt. Híres mandulatermesztéséről, kiemelhető az Akali 60-as papírhéjú típus, melyet az ún. Micsurin kísérleti telepén nemesítettek. A helyi értéktárban helyet kapott az egykori malom, mely újabb közösségi térként került felújításra néhány éve.

A 700 lelkes településen a nyári időszakban megsokszorozódik a lakosok száma, akár húszezer fölé is emelkedik. 2015-ben 82.460 volt a regisztrált vendégéjszakák száma (Önkormányzat 2015), mely adatot a település az idegenforgalmi adó befizetés nyomtatványai által ismert meg. Ezek a vendégéjszakák nem tartalmazzák a „második otthonos” lakóingatlanok és az oda látogatók számát, azaz a nyaralóként használt ingatlanokban pihenőket. Mindezek alapján bátran kijelenthető, hogy egy-egy nyári napon akár 5.000 – 7.000 fő is megfordul a településen. A lakosságszám és a vendégszám közötti eltérés, ezzel párhuzamosan a települési programokra vonatkozó kereslet, a fentiek szerint akár tízszeres eltérést is mutathat.


Balatonakali, mint kistelepülés

A közművelődés szabályozását tekintve, mint 1000 fő alatti lakosságszámú település, a legenyhébb feltételeknek kell, hogy megfeleljen. Ez azt jelenti, hogy a településen közösségi színtérnek kell működnie, és 2021. január 1-től legalább középfokú végzettségű szakembert kell alkalmaznia. A munkavállalás részleteit a törvény nem szabályozza. A gyakorlatban sokszor a kötelező minimum 12 órás nyitvatartásnak megfelelőn heti 12 órás, esetenként heti 20 órás munkaviszonyig bezárólag foglalkoztatják a közművelődési feladatokkal megbízottat. Természetesen ettől pozitív irányba való eltérés is akad, a balatoni kistelepülések esete is példa lehet erre.

A közösségi színtérben legalább 25 fő befogadására alkalmas teremnek, ennek megfelelő számú széknek, asztalnak, polcrendszernek, prezentációs eszköznek, audiovizuális anyagok lejátszására alkalmas eszköznek, számítógépnek és wifinek feltétlen lennie kell. Mindezekről a törvényi szabályozás mellett a 20/2018. (VII.9.) EMMI rendelet rendelkezik. A törvényi előírás szerint egy közművelődési alapszolgáltatás végzése a minimálisan előírt, amely az alábbiakat foglalja magában: „a művelődő közösségek létrejöttének elősegítése, működésük támogatása, fejlődésük segítése, a közművelődési tevékenységek és a művelődő közösségek számára helyszín biztosítása.” (20/2018 2018)

A helyi 3/2020. sz. önkormányzati rendelet a közművelődésről három alapszolgáltatást nevesít. Természetesen a kötelezően ellátandó 76. § (3) bekezdésében felsoroltak közül a „Művelődő közösségek létrejöttének elősegítése, működésük támogatása, fejlődésük segítése, a közművelődési tevékenységek és a művelődő közösségek számára helyszín biztosítása”, ezen felül „A hagyományos közösségi kulturális értékek átörökítése feltételeinek biztosítása”, valamint „A kulturális alapú gazdaságfejlesztés” szolgáltatások kerültek megfogalmazásra.

Ez utóbbi kimondottan a balatoni turisztikai jelleg miatt került be, hiszen számos olyan rendezvényt tudhat magáénak az önkormányzat, amely a kulturális turizmust szolgálja, vagy helyi piaci szereplőket von be, a helyi gazdaságot serkenti. Ezek célja leginkább a település megkedveltetése, reklámozása, élménykeltés, abban a hiszemben is, hogy ha adott program miatt ellátogat valaki például a szabadtéri színpadra, akár megtetszhet neki a nyaralóhely és visszatér, mint szállóvendég, vagy akár, mint strandoló. A folyamat persze fordítva is működhet, mint itt nyaraló tapasztalja a kulturális turizmus pezsgését, ami alapján később csak egy-egy programra is visszatér. Ez a szemlélet valamennyi balatoni strandon megvalósul esti programok, zenés- szabadidős- és sportesemények formájában, így valószínűleg a balatoni kistelepülések közművelődésében helye van a kulturális alapú gazdaságfejlesztésnek.


Kisvárosi követelmények

Ha egy kisvárosról beszélünk, pl. 7.000 fős lakossággal, mint nyáron esetenként Balatonakali, akkor a törvényi feltételek már jóval szigorúbban rendelkeznek. 5000 fő feletti lakosságszám esetén a CXL. törvény város esetén már közművelődési intézményt is előír, de az alapszolgáltatásoknak is szélesebb körét fogalmazza meg elvárásként a település számra. Az 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről 76. § 3. pontja szerint a nevesített „a” alapszolgáltatás mellett szabadon választhat még a b-g alapszolgáltatások köréből legalább kettőt. (Dr. Baloghné 2020.) Előírja továbbá közművelődési intézmény esetén az intézmény típusától függően a minimum 40 órás nyitvatartást. Egy négy órás munkatárs már semmiképpen nem tudja ezeket teljesíteni, még nagy számú önkéntes, közösségi szolgálatos bevonása mellett sem. Így a személyi feltételek is túlmutatnak az egy fős intézményi kereteken. Természetesen a lakossági elvárások, a civil szervezetek száma is mind-mind a programok, szolgáltatások szélesebb spektrumát irányozza elő a közművelődés biztosításához.


Szezonalitás. Téli álom? Csak álom…

Legyen négy évszakos a Balaton! Halljuk évek óta, figyelemmel követjük a paradigmaváltást a Balatonon. De a szezonalitás ennél nehezebben kezelhető probléma, értelmezése pedig minimum kettős. És akkor csak a közművelődési értelmezésről beszélek.

„Mi történik itt télen, ha mi hazamegyünk?” - kérdezik a balatoni művelődésszervezőket a második otthonosok vagy a nyaraló vendégek. „Akkor legalább ki lehet pihenni a nyári fáradalmakat, ugye?” Hát nem. Az élet nem áll meg ezekben az aprófalvakban. Mert itt is lesz szüret, ráadásul az még jelentős turisztikai vonzerővel is bír. Lesz karácsony, a Mikulás, bármely furcsa, de ide is ellátogat, elindulnak szeptembertől a jóga foglalkozások, vagy a kórus összejövetelek, nyugdíjas klubfoglalkozások, szerveznek a civilek programokat, lesznek túrák, kirándulások, kézműves foglalkozások a helyi gyerekeknek, aztán farsang, közösségi műsorok, és még hosszasan lehetne sorolni…. Tény, hogy a befogadó közeg egy másik lesz, mint nyáron volt. A turistákkal szemben végre a helyi lakosok, a helyi művelődő közösségek kerülnek a fókuszba. Lehet, hogy nem többszáz fős nagykoncert vagy utcabál zajlik majd. A száz fős közösségi terek megtelnek a nyáron eltűnt – a szezonális munkájuk miatt leterhelt, szabadidővel nem rendelkező – helyi lakosokkal, helyi igényekkel, igazi kisközösségi élettel. Egy alapvetően más fajta kultúrafogyasztó közönséggel, más fajta rendezvényekkel találjuk szemben magunkat.

Ezen a logikán haladva a kistelepülések a művelődő közösségek létrejötte, támogatása alapszolgáltatásán túl a turisztikai feladatellátásra reflektálva a kulturális alapú gazdaságfejlesztést is nevesítik rendeletükben. Az egyszerűbb megfogalmazás és teljesítés miatt sok esetben rendeletileg nem kerül ez utóbbi nevesítésre, pedig a település ellát ilyen jellegű feladatokat is. Ez a két alapszolgáltatás jellemzi leginkább az aprófalvakat a vízparton, a szezonalitásra válaszolva. Erre irányuló kutatásomban szükséges megvizsgálni a helyi rendeleteket, de emellett a ténylegesen végzett tevékenységeket is, hiszen nem feltétlenül van a tényleges tevékenységhez igazítva a helyi rendelet.

Ez a fajta szezonalitás tehát a kistelepülésekre jellemző leginkább, míg például Keszthely, Balatonfüred vagy Siófok szinte négyévszakos, de legalábbis viszonylag nagy város, intézményekkel, eleve sok lakossal és télen is jobban előforduló látogatóval. Valószínűsíthető, hogy náluk a közművelődési alapszolgáltatások széles köre jelenik meg, hiszen ez elvárt, (Útmutató 2018.) és érdeklődő közeg is nagy számban akad a holtszezonban is. Nem mindegy milyen lakosságanyaggal, milyen lakosságszámmal állunk szemben. Valószínűleg a látogatók összetétele itt is változik, de létszámuk nem mutat olyan nagy visszaesést, mint a kistelepülések esetében. Balatonfüred egy SWOT analízisben, „a kulturális és idegenforgalmi programok összeolvadásának” veszélyére is felhívja a figyelmet, ugyanitt „a kultúra gazdasági lehetőségeinek kiaknázása” is említésre kerül. (Kleisz-Dóri 2019.)

Az idegenforgalom „fenyegető voltát” már korábban is észlelték, egyes helyeken már a 80-as években foglalkoztak e kettősséggel. Ékes példája ennek az az eset, amikor egy balatoni háttértelepülés többek között ezen okra hivatkozva kérte fel a kiváló népművelő Beke Pált és társait, hogy Balatonszabadiban a megjelenő idegenforgalom igényei és a helyiek életmódja közötti különbségekre fókuszálva – a két tényező közötti ellentéteket oldva – fejlesztőmunkába kezdjenek. (Beke 2019:27)

Egy másik forrásban, Balatonszemes esetében megfogalmazásra került, hogy „a pezsgő nyári szezonon kívül csendes, a helyi kisközösségek igényeit kiszolgáló kulturális programkínálat” . ( Kleisz, Dóri 2018:128.) Ebben a megállapításban is tetten érhető a már említett két törvényi alapszolgáltatás a művelődő kisközösségek és a kulturális turizmus vagy kulturális alapú gazdaságfejlesztés.

A közművelődés kettősége abszolút tényként kezelendő tehát, enyhítésére, átjárhatóságára régóta keresik a szakemberek a legjobb recepteket.


Balatonakali, mint kiemelt turisztikai övezet

Veszprém megye, mely területi lehatárolódása alapján a Balaton északi partját öleli fel, közigazgatásilag 20 közvetlen balatoni települést mondhat magáénak. A megye jellemzően aprófalvas települések térsége, mint amilyen Balatonakali is. (Mihalcsik, 2022.) A községek száma megyeszerte, így a parton is dominál.

Ugyanezt Somogy megye és Zala megye parti településeire is elmondhatjuk. A balatoni települések másik nagy hányadát Somogy megye „adja”, míg Zala megye csak pár településsel csatlakozik ebbe a sorba.


1. ábra: Településtípusok Veszprém megyében
(Forrás: Mihalcsik 2022)


A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyedileg szabályozott térségi, koordinációs tanácsával (Balaton Fejlesztési Tanács), a tervezési-statisztikai régiók mellett, egyedi jogállást képvisel. A Balaton térsége az ország rurális vidékei közé sorolható. Területén a települések száma 180, melyből 52 parti és partközeli. (CXXXIX.tv 2018.) 

A Balaton Régió kormányrendeletben megfogalmazott desztináció, 174 települést ölel fel. (429/2016 2016.)

„A Balaton partján összesen 42 települést találunk, ebből a városok száma 12.” – írják Balatonakali Területfejlesztési Koncepciójában, 2012-ben.  (Tájterv 2012.) Újabb megerősítés: a balatoni települések kétharmadán „a művelődő közösségek támogatása és segítése” alapszolgáltatást kell ellátni.


A Balaton régió kulturális programjai

Fekete-Berzsenyi Hajnalka tanulmányában ezen régió vonatkozásában folyatott vizsgálatokat 2019-ben. Elsősorban a települési versenyképesség szempontjából vizsgálja a régiót, annak elemeire vonatkozóan összeállított kérdőíves módszerrel, Likert skálát használva. A vizsgálandó tényezők között olyanok szerepelnek, mint a települési szolgáltatások, lakókörnyezet, gazdasági, demográfiai jellemzők, szabadidőhöz- és turizmushoz köthető területek. Ez utóbbi kérdéskörben jelenik meg a közművelődés kérdése is, elsősorban kulturális programok választéka által.

A megkérdezettek köre a helyi lakosság, az itt lakók, de máshol dolgozók, az itt dolgozók vagy tanulók, de máshol lakók, és a nyaralóval rendelkezők. Fontos kiemelni, hogy a turistákat nem kérdezte a kutatás, amely a mi egyik szempontunknak is megfelel, illetve a tanulmány egyik megközelítésének a „normális, hétköznapi” szegmensnek.

Az alábbi táblázatban ez az eredmény tekinthető meg, két fajta besorolás szerint, részben a fontossági sorrendet, részben az elégedettséget mutatva. Ez alapján a kulturális programok választékával való elégedettség a 18., míg a fontosság a 21. helyet foglalja el.


2. ábra: A szabadidővel, turizmussal kapcsolatos tényezők helyezései fontosság és elégedettség szempontjából
(Forrás: Fekete-Berzsenyi Hajnalka 2019.)


Témánkhoz kapcsolva az eredményt, arra hívom fel a figyelmet, hogy az itt élők és nyaralók 21-dik helyen tartják csak számon fontosság szempontjából a kulturális életet, de ennél jobban elégedettek vele. Ebből arra következtetek, hogy ezek a kistelepülések az elvárt, törvényben is megfogalmazottaknak magabiztosan megfelelnek, kulturális teljesítményük erős a vizsgált közeg szempontjából, mely a lakosságot is jelenti.


Balatonakali programjai, kulturális statisztikája

Néhány tényszerű adat álljon itt a balatonakali programokról a 2018-2020. közötti időszakra kivetítve. 2018-ban összesen 78 alkalommal szervezett Balatonakali önkormányzata programot. A rendezvények időtartama összesen 241 órát tesz ki, mely hasonló a korábbi évek teljesítéséhez (2014-ben 197 óra volt, 2015-ben 214 óra, 2016-ban 235 óra, 2017-ben 220 óra). Ez a szám 2019-ben 74 alkalom, 246 óra rendezvény, közösségi esemény. Még a Covid első évét, a 2020-as év zárását nézzük meg. Itt visszaesésnek lehetünk tanúi, hiszen csak 36 alkalommal, 91 órás időtartamban kínált programokat a település a közösségeinek, illetve a turistáknak.  Azt is érdemes itt látnunk, hogy a nyári szabadságolások, valamint a szünidő ideje alatt voltak a járványügyi követelmények a legenyhébbek, így szinte csak ekkor valósulhattak meg – az elsősorban turisztikai célú – események. Ezek a számszerű összesítések kiegészítendőek azzal is, hogy az adott években megvalósult nyári napközis táborokat a közösségi színtérben, és a kiállításokat a színtérhez tartozó egyéb kiállító helyeken nem tartalmazzák. (Forrás: Önkormányzati beszámolók, 2018., 2019., 2020.)


3. ábra: Balatonakali egyik rendezvénytere
(Forrás: Balatonakali Község Önkormányzata)


Amennyiben a kulturális statisztika számszerű adatait nézzük, a 2019-es évben (3. sz ábra) összesen 88 rendezvény (kiállítás, műsor) került megvalósításra, ami kevesebb, mint 2018-ban, amikor is 100 rendezvény bonyolítottak le. Az első covidos évben, 2020-ban értelemszerűen ez kevesebb lett, csupán hat szerepel az OSAP 1438-as nyomtatványon. Az adat valószínűleg pontatlan értéket mutat, hiszen nagy a számszaki eltérés, amely a két számot vizsgálva az online rendezvények feltüntetése hiányának betudható adminisztrációs hiba. A statisztikai ellenőrzés során sem kerülhetett mindez kiszúrásra, éppen a település mérete miatt, hiszen nem elvárható, hogy egy 700 fős település a pandémia idején áttérjen az online világba, így hiányzó adatként sem merült fel. Az alábbi ábrán a 2019-es adatokat tekinthetjük meg.

 

4. ábra: Kulturális statisztika-Balatonakali, 2019.
(Forrás: OSAP 1438, 2019)


A 2019-es évet vizsgálva, ha matematikai megközelítést alkalmazunk, és a min. középfokú szakemberünket 4 órában alkalmazzuk, akkor 61,5 napot dolgozik csak a rendezvényeken, ami 20 munkanapos hónapokból 3 hónapot jelent. Ugyanennyi idő tehető az előkészületekre, így már fél évet tesz ki a munkavégzésre szánt idő.  Emellett a közművelődési feladatok adminisztrációs háttere – beszámolók, pályázatok, statisztika stb. – mind időigényes, ellátandó feladatok. A település 4 héten keresztül napközis tábort is üzemeltetett, így amennyiben egy személy végezte ezt a feladatot, az újabb 2 hónapnyi tevékenységét fedi le.  A szabadság egy személynek középkorúként kb. 30 nap, ami másfél hónap, eszerint a közművelődési háttármunkára, forrásteremtésre 2,5 hónap juthat. Csak reménykedhetünk, hogy nem a 4 órás szakemberünk tartja nyitva a közösségi színteret, mert az heti 12 órát jelentene, amely alapból heti 3 nap munkát tesz ki csak “gondnokként”. Valószínűleg nem marad már ideje egy saját művelődő csoport megszervezésére, vezetésére sem, ami kötelező feladat minden településen, a legkisebbeken is. Ez évben a statisztika szerint 5 alkotó, művelődési közösség és 8 klub, kör, szakkör működött, összesen 118, illetve 203 foglalkozás erejéig, melyek összes óraszáma eléri a minimum 350 órát. Munkaidő szempontjából hamar kimerült a szakember kapacitása, ha 4 órában dolgozik. Feltételezhető, hogy egy aprófalvas, szezonális turisztikában érintett település nem teheti meg, hogy ne teljes állásban, vagy ne több személy által láttassa el a közművelődési munkát.


Települések a turisztikai élmény szolgálatában

A tanulmányban érintett témát, mint közművelődést és ennél kicsit többet is szolgáltató önkormányzatok turisztikai tevékenységét csatolom a balatoni helyzet feltérképezéséhez a következőkben. Ennek hátteréül szolgál Zátori Anita kötete, melyben a turizmusban lévő élménymenedzsmentről ejt tartalmas gondolatokat.

Csatlakozási pontként egy folyamat leírását mutatom be. A turizmus alapjában önkéntes vállalás, amit befolyásolhatunk, mint szolgáltató, ha felkeltjük a leendő vendég érdeklődését, orientációját, kötődését. Ezen a ponton fontos szerepet kap az arculatépítés, a marketingfolyamat. Ezzel azt próbálják a szolgáltatók, így a balatoni települések is elérni, sugallani, hogy élményt, mítoszt kap a vendég, ha ellátogat az adott helyre. Valamennyi parti település megidézi az élményt, csalogatja a turistákat, épít az élményszolgáltatásra. Milyen eszközöket is vonultat itt fel egy-egy balatoni strand, vízközeli közösségi tér? A leggyakoribbak a fotófal, fotókeret, ajándéktárgyak. De ezeken felül is “hatékonyan kell innoválnia az élménykörnyezetét, ami lehetővé teszi a közösen előállított élmények változatosságát”. (Zátori 2018) Minderre a kistelepüléseknek is megfelelő személyzettel, kreativitással kell felkészülniük, hiszen az aprófalvaknak nem lehet külön marketing szakemberük. Ez a feladat pedig ki másra hárulhat, mint magára a közművelődési szakemberre, vagy esetleg a polgármesterre. Némely balatoni települések, elsősorban nagyközségek, városok, pl. Révfülöp vagy Balatonfüred TDM szervezetet is fenntartanak, azaz tourinform iroda kereteiben látják el esetlegesen az ilyen feladatokat is, mely besegít a turisztikai programpaletta kialakításában, szervezésében, finanszírozásában.

Balatonakali marketing tevékenységei elsősorban a honlapon és közösségi oldalon keresztül jutnak el a vendégekhez. Remek alkalom egy - egy rendezvény, például a levendulaszüret, ahol rengeteg fotót készítenek és tesznek közzé a látogatók, ami által a települést is népszerűsítik. Időközben elkészült egy fotópont is, melynek kihelyezése még nem történt meg. Fontos szempont, hogy olyan helyet találjanak, amely közterületen található, és egyetlen ingatlan panorámáját sem zavarja.


Összegzés

A probléma tehát valós. A Balaton parti településeket, elsősorban a falvakat, de vélhetően más szezonalitással küzdő turisztikai régiókat is, jelentősen érint, és feladattal lát el a turisták általi programkínálat, élmények adása és a kisközösségi lét anomáliája.

A szakirodalmi példák azt mutatják, hogy ismerik és tudatosan kezelik is ezt a legtöbb településen. A törvényi feltételről, egy szakember biztosításáról, annak gyakorlati megvalósulásáról az eddig összegyűjtött tények, adatok nem szólnak. Emellett utalás látszik abba az irányba, hogy ezeken a településeken szükséges, legalább a nyáron, egyfajta humán erőforrás megerősítés. Az ilyen helyzetben lévő településeken a közművelődési szakemberekkel szemben plusz elvárások fogalmazódnak meg: kompetens legyen az élményturizmus megvalósításában, a kisközösségek aktivitásának generálásában, a kulturális alapú gazdaságfejlesztésben. Az ennyire szerteágazó, sokrétű ismeretek messze meghaladják azokat az elvárásokat, melyeket a törvény az ilyen munkakörben foglalkoztatottal szemben megkövetel.




Felhasznált irodalom: